A minap olvastam egy bejegyzést, amelyben Ágnes azt a kérdést tette fel, hogy miért nem találja a helyét a világban? A családjából mindig „kilógott”, rengeteget költözött eddigi élete során. A szülei nem tudtak vele mit kezdeni, szinte „féltek” tőle… Mi lehet ennek az oka, hol rejtőzik a gond forrása?
Ági nagyon sok választ kapott a kérdésére, mindenki a saját szemszögéből, a saját fókuszából közelítette meg a dolgot és így igyekezett segíteni neki. Folyt a keresgélés a múltban, a családban…
Ő azonban ezután is ott állt a kérdésével, és kereste a saját válaszait…
Magam is „szintén zenészként” immár több évtizede keresem a "miértek" mélyebb okait. A tanulmányaim sora is nagyrészt ezt a belső munkát szolgálta: írás- és rajzelemzés, természetgyógyászat, asztrológia, energiák…
Arra a következtetésre jutottam, hogy a valódi válaszok kizárólag önmagunkban vannak! A külvilág negatív hozzáállása és történései is azt a célt szolgálják, hogy saját magunkhoz tereljenek bennünket. Mindenki, aki úgy érzi, hogy „fuldoklik”, kapkod mindenhová a segítség reményében. Azt azonban egyáltalán nem, vagy csak részben kapja meg a külvilágtól. Ha adnak is neki egy szál deszkát (különböző módszerek), azt a következő krízishullám kisodorhatja a kezéből.
Az lehet az igazán hatékony segítség, ami által mi magunk tanulunk meg úszni! Keressük meg a saját, belső erőnket, amely nemcsak a csendes vizeken, hanem a viharokon, sőt az örvényeken is átsegít. Igen, vannak az életnek örvényei is, nem lehet kikerülni őket, hiszen ezek gyakran a saját belső mélységeinkben rejtőznek!
Le lehet, és le kell mennünk ezeknek is a mélyére, mert ott lapul az igazi erőnk, amelyet csak akkor tapasztalhatunk meg, amikor a reménytelennek tűnő helyzetet látva, kénytelenek vagyunk elfogadni a helyzetünket. A „belelazulást” követően egyszer csak elkezdjük megérezni ezt a „felhajtó erőt”, amely felrepít bennünket olyan magasságokba, amelyekről korábban még álmodni sem mertünk!
A szeretet valódi ereje nem a külvilág elfogadásával kezdődik, hanem saját magunk teljes, szellemi-lelki-testi energiáinak megfelelő értékelésével. Nézd más, magasabb szintű szemszögből saját magadat! Ezután már másokat elfogadni is egyszerűbb lesz...
Öleld hát magadhoz a „fekete bárány” énedet is! Légy hálás, mert most már „kilógás” helyett kitűnsz, kiragyogsz a sorból különleges személyiségeddel! Keresd meg, hogy miben vagy igazán jó, milyen egyedi képességeid vannak, amelyek által kiteljesedhet az életed, ha rátalálsz és ráállsz a saját utadra!
Szélesítsd látókörödet, és így már mindenannyian a kitárult horizonton nézhetünk körbe a világban, ajkunkon a gyermekek és a bölcsek széles és őszinte mosolyával! Megértjük a „fekete bárány” halhatatlan lelkét, aki ledobta magáról az áldozati irhát, hogy a Gondviselés számára kedves és egyedi teremtményként betöltse a hiv-atását ebben a Világban!
Varju Beáta
