A grafológiai elemzés során a tanult írásmódoktól eltérő betűvetést vizsgáljuk. Ahány ember, annyi írásmód, de az egyéniség mindig megmutatkozik.
1. Egyéni írásminta: egyedi betűformálások, bekötött ékezetek (ligatúra), jól olvasható.
Az egyén vállalja önmagát, tisztában van a saját érzéseivel és értékeivel. Magasabb formanívójú (érettségi szint), kreatív írás.
2. Egyénieskedő írásminta: megnövekedett kezdőbetűk plusz vonalakkal/hurkokkal, felfújt oválok és hurkok, sok „cirkalmány”, túlzások. Nehezebben olvasható, alacsonyabb formanívójú írás.
Az egyénieskedő viselkedés hátterében a figyelem felkeltése áll, amely célja az önigazolás, és energia nyerés a környezettől. Gyakori a figyelem elterelés is annak érdekében, hogy ne tűnjenek fel a vélt, vagy valós hibák, tulajdonságok.
A 2. írásmintánál a hatalmas alsó zóna felfújt hurkainak világába menekül a duktor a valóság elől. Itt vannak a vágyak és a tudatalatti rejtelmes zugai – jelen esetben útvesztői.
Mi az oka annak, hogy a levélíró saját magát ide száműzte? A válasz az összezsugorodott, keskeny oválokban (pl. „o” – betűk) rejlik, amelyek tanúsága szerint sokat szorong és alacsony az önértékelése. Zajos, agresszív viselkedésével tehát ezt a régi mintát próbálja ellensúlyozni. Megrekedt azon a szinten, amikor kisgyerekként hiába várta, hogy érzelmi igényeit kielégítsék. Ezek azóta hatalmasra nőttek, mindent és mindenkit – őt magát is – óriás érzelmi örvényként szippantanak be.
A grafoterápia eszköztárával ilyenkor a „paraván mögé” tekint, és felkínálja a kézírás korrigálása révén a változtatás lehetőségét.
Itt az energiák iránya az irreális vágyak felől megvalósítások középső zónája felé mutat.
A duktor kezében van a lehetőség, hogy - ma már felnőttként – elsősorban saját maga gondoskodjon az érzelmi szükségleteiről:
- A vágyak és érzések tárházának leszűkítése megvalósítható tartalmakra: A „g” – betű alsó és középső részeinek egymáshoz képest harmonikusabb megformálása.
- A múltból és a gyerekkorból hozott szokások, minták tisztázása: Az „e” – betűk plusz hurkainak feloldása és a kezdővonalak méretének csökkenése.
- Az önértékelés és az önérzet a pozitív megtapasztalások hatására megnövekedett oválokat (pl. „o” – betű, a „g” középső része) eredményez.
- Az eredmény a tényleges örömtelibb és kiegyensúlyozottabb élet, amely már a „j” – betűk bekötött hurokrészében is jól megmutatkozik.
Varju Beáta
Grafoműhely
