Mikor nevezünk valakit a viselkedése alapján öntudatosnak, és mikor nyilvánul meg csak az "ego"?
Az "ego" határai jóval kisebbek, mint az egyén személyiségének, képességeinek lehetőségei. Másrészt viszont negatív hatása előszeretettel szűkíti le a környezete, a többi ember életterületét. Ezzel pedig "hívatlan vendégként" plusz energiákra tesz szert. Hogyan működik ez a folyamat?
Amikor az öntudat alacsony szinten marad, az egyén inkább önigazolást keres a megválaszolatlan kérdéseire. Pl. Mennyire vagyok jó, mennyire vagyok szerethető? Elfogad-e a környezetem olyannak, amilyen vagyok?
"Emberi mércével" (nem vagyunk szentek) azonban éles határvonalat nem lehet húzni a két meghatározás közé. Mindenki éppen valahol ballag az úton az "egotól" a tiszta öntudat felé.
Ez leginkább egy felfelé tartó út, amit nevezhetünk hegymászásnak is, hiszen a hegycsúcs magasságai a magasabb szellemiséget, a tudatosságot jelképezik.
Érdekfeszítő kérdés, hogy ki hol tart éppen, mert ez határozza meg az alapvető gondolkodásmódot, és az ebből kiinduló viselkedést is. Az elért eredmény az aktuális tudatszintet jelzi.
A kézírásban és a rajzokban jól látható módon nyomon követhetőek az aktuális létállapotok, illetve - ha vannak korábbi minták - akkor az azóta megtett út is.
Az életünk során hol gyorsabban, hol lassabban haladunk felfelé ezen a szerpentinen. Vannak azonban olyan életszakaszok is, amikor megnő a "lecsúszás" veszélye az eddigi ösvényről, sőt olykor a szakadékok is fenyegetően közel kerülhetnek. Ezeket a hatásokat általában a negatív életszakaszok idézik elő, és rajtunk múlik, hogy ezeknek milyen következményei lesznek a vándorlásunkra.
A következményt, vagy az eredményt alapvetően meghatározza, hogy személyes értékrendünk alapján hogyan vélekedünk az adott helyzetekről. Az "ego" nem szeret veszíteni, "béka-perspektívából" szemlél, ezért önigazolást keres a körülményekben és mások hibáztatásában.
A stabil öntudat azonban képes "magasabb szempontok" szerint - madártávlatból - tekinteni a "tájra", észreveszi az összefüggéseket és a lehetőségeket is.
Rajzminta
Ha tudatosabban és célratörőbben szeretnénk elérni a "magasabb szinteket", akkor alkalmazhatjuk a grafoterápia és a rajzterápia eszköztárát. Ennek a holisztikus megközelítésnek az összefüggésrendszere az öntudatot vizsgálva a betűk magasságából indul ki, míg az "ego" kérdésében a középső zónára koncentrál.
Ez voltaképpen egy olyan lelki-tudati "edzésmódszer", amit rendszeresen gyakorolva szellemi szinten egyre "fittebbek" leszünk, és így a valóságunk szinterén a várt teljesítmény is hatékonyabban érhető el.
- A rajzokon az öntudat megjelenítője a Nap. A fenti rajzmintán a napnak csak egy része látszik, tehát az önkiteljesedés nem tudott maradéktalanul megvalósulni. Ennek oka az összefüggésekben kereshető. Látjuk az ellentmondásokat: nagyon színes a rajz, de az út színe sötét.
Az "ego"-t a ház képviseli, ami szép méretes és a központi részen látható.
A sok színes ábra eltereli a figyelmet a "titkokról", amelyek a múltbeli érzelmi korlátozások terén kereshetőek. Ezek feloldása a mai napig nem történt meg, akadályokat gördítve a jövőkép és a személyiség kiteljesedése elé.
- Az írásmintában az öntudat a felső zóna - pontosabban a nagy kezdőbetűk. Az "ego" legjobban a középzónás ováloknál mutatkozik meg. A lenti írásmintában az oválok "pufik, felfújtak": az ego nagyon akar bizonyítani...
Bár a szellemi képességek jó szintűek, az öntudat mégis lemarad mögötte. Itt is az érzelmi regressziók a "ludasak" az önértékelés alacsonyabb szintjében. A megfelelési vágy elveszi az energiák nagy részét attól, hogy a duktor meghallja a saját belső hangját. A visszafogott érzelmek csendben vannak...
Mindkét esetben érdemes elindulni a rajzterápia és a grafoterápia öngyógyító útján!
Írásminta
Varju Beáta, okl. grafológus
Ajánlott blogok a témában:
Önérzékelés” pro és kontra, Az érzelmi hullámvasút rejtelmei
Spontán rajzteszt és rajzelemzés
Az online rajzelemzés üzenetei 1. Rajzterápia a gyakorlatban I.